A szitálás:

Ez egy rossz szokás a lovaknál, mely legfőbb előidézője az unalom, a bezártság. A szitáló ló miközben egy helyben áll testsúlyát az egyik elülső lábáról a másikra helyezve dülöngél és közben nyakát ill. fejét jobbra-balra ringatja. Ezen rossz szokásra hajlamos lovat nagyon nehéz leszoktatni a szitálásról. Megoldásként szokták emlegetni ha a box, állás falát hosszanti csíkokkal festik be, mivel megfigyelték hogy a szitáló ló mindig a sima, fehér fal irányába szitál. És ezen sima falakat megszüntetve leszoktathatjuk lovunkat eme káros szokásról. A szitálás nemcsak a ló lábaira ártalmas, de a „beteg” lóval egy istállóban lévő többi lóra is, hiszen a rossz szokásokat nagyon könnyen eltanulják egymástól lovaink!

A karórágás:

A karórágás is egy ártalmas rossz szokás, előidézője szintén az unalom lehet. A karórágó ló kezdetben csak megrág mindent maga körül, majd ez párosul a levegőnyléssel, ami azt jelenti, hogy a ló a metszőfogait rányomja a rágott tárgyra, megtámaszkodik rajtuk és előrenyújtja kicsit a nyelvét, majd száját résnyire nyitva hagyva, lenyeli a levegőt, ami különféle emésztési problémákhoz vezethet. Például a ló nem érzi hogy éhes mivel gyomra tele van levegővel, ez a kondíció leromlásához vezet. Illetve az elfogyasztott takarmányt sem hasznosítja kellő mértékben a ló szervezete,  mint ideális esetben. A súlyosan karórágó ló mindig azt keresi, hogy mit tud „megrágni”. Ezt a rossz szokást is könnyen eltanulja a környezetében lévő másik ló.