A 2009-es Kecskeméti Kettesfogathajtó Világbajnokság díjhajtásának győztese:
Mieke van Tergouw
A híres gelderlandi fajta hazájában, Hollandia észak-keleti részén nőtt fel a világbajnok hajtónő. 16 évesen kezdte a fogathajtást welsh pónikkal, amelyekkel 1983-ban, 1984-ben és 1985-ben holland bajnok lett. Később négyesfogattal versenyzett, minősült az 1988-as apeldoorn-i négyesfogathajtó VB-re. Végül a kettesfogathajtás mellett kötött ki, amelyben 1990-ben és 1991-ben holland bajnok lett. 1993-ban Gladstone-ban egyéni 12. helyezést ért el, majd két év kemény munka után, fogathajtó sikerei megkoronázásaképp egyéni világbajnok lett Poznanban (1995.) A FEI Fogathajtó Bizottság tagja.
2009-es VB díjhajtása:
”Kocsi” eredete
Magyarországon a lófogat a XX. század elejéig a legfontosabb és legáltalánosabb közlekedési eszköz volt. A magyar fogatkultúra év-százados hagyományokat őrzött meg és fejlesztett tovább a mindenkori korszerűség követelményeinek megfelelően.Nyelvemlékeink között már 1095-ben megjelenik a „szekeres” szó. Küküllei Jánosnak Károly Róbert király temetéséről (1342) tudósító leírása alapján feltételezhetjük, hogy a hintó magyar találmány. Mint ahogy köztudomásúan magyar találmány az a könnyű, gyors járású utazószekér is, amelyet Kocs község neve után kocsinak nevezünk. Ez a név került át a különböző idegen nyelvekbe is - Kutsche, coche coach, stb.
A kocsi szekér vagy kocsi néven a XV. században közismertté és közkedvelt-té vált könnyű és gyors járású személyszállító jármű az Alföldön szinte napjainkig használatban volt.
Az évszázadok során sok típusa, változata jött létre mind az úri mind a paraszti fogatkultúrában.
Hosszú utak
A XIX. század elején valóságos divattá vált az utazás, és aki tehette saját fogattal utazott. A szokatlanul nagy távolságra vagy szokatlanul gyorsan megtett utazások a társasági életben beszédtémává, az újságokban hírré váltak.
Széchenyi István naplójában föl-jegyezte, hogy 50-70 kilométeres távolságon 20 kilométeres óraátlaggal hajtott. Híres hajtó volt Wesselényi Miklós és az „ördöglovas”-ként is emlegetett Sándor Móric, aki például 38,5 óra alatt (9 km-es óraátlaggal) tette meg a Bécs-Buda-Bajna közötti, 367 km-es távolságot.
A fogathajtás mint sport
A hajtás és idomítás elméleti kérdéseivel először Széchenyi Dénes, majd a két világháború között a bábolnai ménesparancsnok, Pettkó-Szandtner Tibor foglalkozott, akinek 1931-ben megjelent, „A magyar kocsizás” című könyve korszakalkotó jelentőségű.
A modern fogathajtó sport kezdetét 1969-től számítjuk, amikor a FEI elfogadta az új versenyszabályzatot.
1971-ben Budapesten rendezték meg az első, négyesfogathajtó Európa-bajnokságot. Az első három helyezett (az Abonyi Imre, Fülöp Sándor, ill. Papp József hajtotta) magyar fogat lett, és nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar fogatoknak terepen, sem gyorsaságban sem ügyességben (akadályhajtásban) nincs méltó vetélytársa.