Szeptember 4.-e és 6.-a között rendezték meg az országos B kategóriás kettes fogathajtó bajnokság 12. egyben utolsó fordulóját Kecskemét-Hetényegyházán, melyen még küzdhettek a fogatosok a döntőbe jutásért. Az egyes fogatosoknak országos bajnoki forduló volt szintén, illetve két négyes- és két A kategóriás kettes is starthoz állt. Összesen 41en vettek részt a három számos versenyben, és hatan neveztek csak az akadályhajtásra.

A versenyt végig rend, fegyelem, profizmus jellemezte. Az egyesület a versenyre szinte újjáépítette a pályát. Elkészült a bírói torony, közösségi helyiségek, felépült 6 akadály a maratonra. A kamionparkoló, a mobilboxok, a melegítőpálya, a versenypálya, büfé… minden egy helyen volt. Mindemellett nagyon nehéz verseny volt, főleg a talaj jelentett nagy gondot azoknak, akik nincsenek hozzászokva a mély homokhoz, illetve a maraton akadályokba felhelyezett rengeteg labda sem könnyítette a versenyt. A pályaépítő, aki egyben a versenyigazgató volt, Bárdos György logikus, jó vonalvezetésű, ám nem egyszerű betűzést talált ki, az akadályhajtásban viszont feladta a leckét a hajtóknak, ugyanis senki sem tudott alapidőn belül hibátlan hajtást bemutatni.

Két szerencsés baleset történt a három nap folyamán. Vasárnap ifj. Nagy Tibor borult fel akadályhajtás közben, de szerencsére sem a hajtónak, sem a segédhajtónak, sem lovaknak nem esett baja. A másik szombaton velünk történt.

A hármas akadályban jártunk már és az E kapuról az F-re tartottam egy hosszú köríven, ahol nagyon nagy tempóban megindítottam a lovakat, és ahogy ráfordultam az utolsó betűre, a fehér F-nek nekivágódtunk és én csak annyit vettem észre, hogy kiestem a bakból előre a pedálokhoz. Ebből a helyzetből még kinavigáltam a lovakat az akadályból és gondoltam majd a körön megfogom őket, visszaülök és folytatjuk tovább. Csak én azt nem tudtam, hogy az ütközés pillanatában apu szó szerint lerepült a fogatról, a nyerges lovam mögötti kisafa pedig darabokra tört és a szerszám is sérült. Olyan félelmetes tempóban menekültek a lovak és vágódott a kocsi, hogy nem tudtam visszamászni a bakba, csak azzal törődtem, nehogy leessek. Végül sikerült visszajutnom eredeti helyemre, és ahogy szárba fogtam a lovakat az első látvány, ami fogadott, az volt, hogy a repkedő istrángok, végükön a kisafadarabok verik hátba a lovakat. Próbáltam fékezni, ám a kocsi orra állt, mert az ütközésben a hátsó fék is sérült. Ahogy előrebukott a kocsi, lerepültem előre és a következő, amit éreztem, hogy hiába estem le még mindig nincs megállás. A szár ráakadt a lábamra és húztak magukkal. Próbáltam kiakasztani, de nem sikerült, végül átfordultam és így leakadt, ami azért is volt nagy szerencse, mert közben már a kerék tekerte fel maga alá velem együtt a szárat, mely végül megállította a lovakat. A szerencsétlenség ellenére szerencsésen megúsztuk, a lovaknak semmi baja nem esett, apu megütötte a lábát, de más baj nem történt, a kocsin lesz mit javítani, a szár mehet a kukába. Nekem eltört az orrom, súlyosan zúzódott a gerinc egy része, a bal oldali bordák, enyhén jobb oldalt a bordák, a mellkas és rándult a lábam, a lila foltok és a kis sebek pedig tarkítanak bőven. De az, hogy hét év alatt ez csak a harmadik baleset volt maraton közben, és az előző kettőnél „csak” ló esett el, és ennél a mostaninál sem történt nagy baj, már magában nagy szerencse! Remélem mostanában Fortuna mellénk áll, a 2009-es év történései bőven magukba foglalják a jövő évet is!

Köszönöm minden kedves fogathajtó és lovas barátnak, aki azóta is érdeklődik és aggódik!

Eredmények hamarosan elérhetők lesznek az oldalon!