„Hangot adok neki…….”

Olyan sajnálatos dolgok történtek, történnek folyamatosan a Tolna-Mözsi Lovas Egyesületen belül, melyeket a pusztán ló szeretetből belépett tagok és a kívülállók nem láthatnak, úgy döntöttem hangot adok neki!

Sajnos a szezon közepe óta nagyon megváltozott minden, nem csak hogy megszűnt az az erkölcsi, baráti támogatás, mely elvárható lenne, hanem folyamatos visszatartás, hátráltatás érezhető napról napra. Nem nagyzolás, ha azt mondom a mi fogatunk az, mely a legrangosabb versenyeken képviseli ezt az egyesületet, és amely már második éve áll helyt tisztesen az országos B kategóriás bajnokságban, és nem kisebb név az edzője, mint Bárdos György! Mégis egyfajta piszkálódás, kiszorítás érezhető irányunkba néhány bennfentes felől. Lehet, hogy pont ezek végett? Nem tudom, de akármennyire is próbálkozik az ember összekovácsolni a csapatot, mindig jön valami újabb dolog, ami gerjeszti az ellentéteket, ha pedig sikerül végre egy összetartó csapatként megjelenni egy-egy versenyen és segíteni egymásnak, mint ahogy Virág József nagyon sokat segít ebben az évben nekünk, mind itthon, mind a versenyeken, mindig keresnek egy újabb alkalmat, hogy megbontsák azt, ami a cél lenne. (Teszem, hozzá szerencsére nem sikerül!)  És a pályáról még nem is mondtam semmit, de nem is folytatnám a sorolgatást, mert itt ülhetnék a gép előtt jó néhány órán keresztül és az óvodás szintre sem szeretnék lesüllyedni!

Mi a megoldás? Ez egy nagyon jó kérdés! Nemtörődöm magatartás, tűrés, hallgatás? Hm… ez egy ideig működik is, de amikor már minden apróságot kihasználnak, akkor már ember fia legyen, aki bírja! Lépjünk ki az egyesületből? Na, az biztos a lehető legrosszabb módja lenne e probléma kezelésére, már csak azért is, mert a pálya használatára szükségünk van a további fejlődés céljából, és nem kis munkánk van benne nekünk is, sok ló szerető barátunk pedig miattunk lépett be támogatónak! És nem utolsó sorban megjegyezném, hogy sosem az fut el, aki nem hibázott! 

Hogy miért nem beszéli meg XXI. századi kulturált Homo sapiens módjára az egymással szembeni sérelmeket………..mert ahhoz mindkét fél kell, de ha nyíltan nem, csak a háta mögött vállalja fel véleményét és csinálja ezeket a dolgokat az egyik oldal szereplője, akkor sajnos ez megint csak lehetetlen!

Marad a tűrés? Nincs mit tenni, az én célom egy: fejlődni a fogathajtásban, előrébb jutni, jobb eredményeket elérni! Ha ezek a gonoszkodások hozzá tartoznak, akkor el kell viselni, de egy biztos, versenyeken Borkúti Lovas Club színeket fogom képviselni, hivatalosan pedig maradok ennek az egyesületnek kevésbé nevezhető szervezet tagja!

Váczi Ernő azt mondta nekem az egyik versenyen, hogy tetszenek neki az írásaim, ez nagyon megtisztelő volt számomra egy ekkora szaktekintélytől. Remélem ezzel a „levéllel” sem okozom csalódást azoknak, akik olvassák!

Drobni Anikó